R.I.P. Merida Matts 500
Elloptak a dragamat. Nagyon faj. Annyi emlek kotodik hozza: turak, bulik, baratnok, balesetek.
Este ugy ejfel korul erhettem vele haza, beraktam a szokott helyere a pincebe. Lelakatoltam az ajtot, bezartam a pinceajtot. Ugy mint honapok ota minden nap. Reggel munkaba indulva indulok lefele a pince fele. Fura, hogy eg a lampa. Egve hagytam volna este? Aztan meglatom, hogy resnyire nyitva a pinceajto. Meg itt se gyanakodtam. Aztan amikor beleptem latom, hogy nyitva all a pincem es tok ures. URES! Eltelt egy-ket hosszu masodperc mig tudatosult bennem, hogy KIRABOLTAK. Szornyu erzes. Rendorseg, helyszinelok, biztosito. Hogy minek, nem tudom. Csinalja ilyenkor az ember, amit tehet. Leginkabb megszokasbol, igazabol mindenfajta remeny nelkul. Delutan meg feltettem az alleycatre, meg a bikemagra egy-egy hirdetest. Szomoru, hogy majdnem minden napra jut egy-ket bringalopas. Kocsogvilag, ahogy Ted irta a Facebookon…
Este hazafele jovet a Himfi utcaban megtalaltam az ABUS lancom. A kedves betoro gondolom itt egy kicsit megallt. Megnezte a zsakmanyt, majd a feleslegesnek itelt lancot eldobta.
2 comments August 7th, 2009 at 06:35pm