London Reloaded

London erosen gyujti a pontokat nalam a Fav City versenyben, ez a mostani ut is remekul sikerult.

Ismet a WizAirrel repultem, hajnal 3:40kor jott ertem a Airport Shuttle, kb 2 orat sikerult aludnom elotte, pedig meg a Made in Hungariat is megneztem, hatha sikerul bealudni rajta, igy masodszori megnezesre. A becsekkolas es az ut teljesen esemenytelenul telt. Most eloszor utaztam ugy, hogy nem volt becheckelt csomagom, csak kezitasra: egy vadi uj es szuperkonnyu Samsonite Skywheeler 2! Szep dolog lenne csomag nelkul utazni, csak sajnos egy igencsak lightos nyari utazofelszereles (notebookval) is eleri (es meg is haladja) a 11 kilot, igy mar a check-ines holgyek/urak joindulatara van bizva az ember, ami lutri, igy nem szeretjuk.

Mivel Atisnak uj munkahelye van, igy most nem tudott kijonni elem a Victoria Stationhoz, de mivel mar tapasztalt Londoner vagyok, igy nem okozott problemat Oyster kartyat vasarolni, feltolteni (topup) es Circle/District es Northern line kombinacioval eljutni a Charing +-ig, ahhol vart a most epp a Channel Fivenak dolgozo MastaFuki. Kajaltunk egyet a MacDoban (“Hey dude!”), majd a kulcsokat felmarrva elindultam a Chalk Farm fele a kis hippi kommunaba.

Itt had istenitsem egy kicsit a londoni metro rendszert. Egy az, hogy kulturalt es biztonsagos utazasi lehetoseget biztosit (bar neha nagyon meleg tud lenni). Ketto, hogy surun jarnak a vonatok. Harom, hogy a megallokon epp megfelelo mennyisegu informacio van elhelyezve ahhoz, hogy egy kezdo Londoner is minimalis idobefektetessel eljusson A-bol B-pontba. Az Oyster kartya meg nagyon jo!

Fukieknal aludtam egy nagyot, mert a ket ora amit indulas elott aludtam + a ket ora, amit a repgepen komaztam nem volt eleg. Fukival osszefutottunk a Leicester Squaren, setaltunk egy kicsit, meg probaltunk a kolleganomnek “headscarf with the british flag on itot” keriteni, de sajnos egyik touristakra specializalodott szakboltban se volt ilyen kaphato (business opportunity!!!). Este Dani szulinapjat unnepeltuk a Primroseon, igy be kellett vasarolni valami kajat. Hosszas tanakodas utan ugy dontottunk, hogy roquefortos csirke lesz rizzsel es gorog salataval. Ha mar unnepi vacsora, akkor nem akartunk Tescozni, inkabb az egy fokkal igenyesebb Sainsbury’sbe vagtattunk be (szerencsere az is van a Chalk Farmnal) es megvettuk a kaja komponenseket, majd egy italboltban a jo kis cidereket (ouch, mindez potom 60 font?!). A kaja nagyon jol sikerult, nem gyoztuk dicserni egymast Fukival, hisz a hust en csinaltam, a salit meg o. Dani szulinapi ajandeka egy vicces Wii jatek volt, amit a kedves tarsasag orakon at orjongve nyomott. Vicces nyulakkal kellett benne egymas ellen versengeni! :)

A masodik napon a Tate Britaint tuztem ki uticelul (meg a Picassot a National Galleryben, de arra mar nem jutott ido). Ugy gondoltam, hogy mivel nagyon szep ido volt, nekivagok gyalog es csak egy kisebb seta utan szallok valahol Tubera. Felsetaltam a Primrose Hillre, majd at a Regent’s Parkon az Oxford Street iranyaba, hogy ott majd a Victoria linera pattanva eljussak Pimilco-ig, ahhol a Tate Britain van. De sajnos aznap a Victoria line nem uzemelt, valami Tube sofor kirugasa miatt. Van ilyen egy demokraciaban, igy nem volt mit tenni, mint tovabb setaltam. Elhaladtam a lengyel kovetseg elott, ahhol nagy sor allt valamiert, nem deritettem ki miert, majd rabukkantam egy nagyon helyes kis parkra (Berkeley Square). Az utam a kacskaringos londoni kisutcakon keresztul, amiket teljesen erzes szerint navigaltam egyszercsak a St. James Parkig vitt. Seta kozben nem nezegettem a terkepet, igy valamiert azt hittem, hogy a Hyde parkban lehetek. Ucsorogtem egy padon, kicsit pihentetve a labaimat, amikor hallom egy telefonalo emliti, hogy itt vagyok a Buckingham Palacenel. Na mondom, szepen vagyunk, akkor en nem a Hydeban vagyok. Direkt nem akartam a londoni utam soran alap turistalatvanyossagokat latogatni, de ha mar ott voltam, akkor tettem egy kanyart a Palace fele. Sajnos a orvaltast mar lekestem, igy keslekedes nelkul megindultam tovabb a Tate Britain fele.

A muzeum a Thames partjan fekszik egy szep klasszikus epuletben. Belul legkondi, kulturalt nagy terek es ingyenes kiallitas vart: Turner/Rothko. Rothko monumentalis/minimal festmenyeirol mar irtam a multkori latogatasomkor, igy most inkabb Turnerre koncentralnek. Nagyon tetszettek az elenk szinei es a gyonyoru vizfestekszeru szinatmenetei. A kiallitas kulon erdekessege volt, hogy volt egy kulon resz, ahhol a Turner altal alkalmazott festesi technikak es anyagokrol tudhatott meg a latogato tobbet erintokepernyos kis szamitogepeken keresztul. Ugy latszik ez most nagyon meno itt, mert mar kiallitasokon is talalkoztam ezzel az interaktiv eszkozzel. Turner utan meg vegigfutottam egy kortars angol muveszek muveit felsoroltato kiallitast, itt is volt par erdekes darab.

Sikerult tobb orat eltolteni a muzeumban, ugy hogy eszre se vettem. Nagyon ehes voltam mar, igy nekivagtam, hogy talaljak valami kajaldat. Azt tudtam, hogy nem akarok olyan helyen enni, ahhol otthon is tudok (Subway, McDo, etc kizarva). Hosszas kovajgas utan (kozben Big Ben es sri lankai tuntetok) talaltam egy jo kis helyett valahol a Tottenham Court Road kozeleben. Egy elegans, angolos kocsma volt, jololtozott kozonseggel. Ide szurom be azt az eszrevetelemet, hogy London belso keruleteiben az emberek feltunoen elegansak, a nok jol oltozottek, latszik hogy torodnek a testukkel es nagyon (!!!) jo illatuk van! :)Ilyen emberekkel volt ez a pub is tele. Ettem egy nagyon igenyesen elkeszitett korianderes hamburgert, salsa szoszos sult krumplival es mindezt lekisertem egy remek Aspall Suffolk Cyder-rel. A faraszto nap utan nagyon jolesett egy kis feltoltodes.

Este atmentem Petiekhez, ok a Golders Greentol meg kifele laknak egy olyasfajta apartman hazban, mint amiben a hugom lakott New Havenben. Nagyot dumaltunk a szep tagas nappalijukban az elet dolgairol, meg Petiek alakulo londoni eleterol (o most epp bringafutar) aztan mivel mindannyian kemeny nap utan voltunk, 11 korul zaszlot bontottunk es huztunk haza aludni.

Petiek megemlitettek, hogy az Imperial War Museumban jo kis masodik vilaghaborus kiallitasok vannak, meg lehet latni igazi V2 raketat, igy ezt tuztem ki magamnak a harmadik napra. A south banket nem ismerem annyira, multkor a tate modernen, meg egy design muzeumon tul nem is jutottunk. Most egy kicsit beljebb kellett menni, a Waterloo Stationtol gyalogoltam befele. Feltuno volt, hogy itt mar nem annyira csili vili minden, mint a Thames szerencsesebb oldalan. A parkok is, es a lakosok is erezhetoen masok voltak. A muzeumot nem lehett volna elteveszteni, a bejarata elott egy oriasi agyu fogadott. Ezek az oriasi fegyverek kozel tonnas lovedekeket voltak kepesek hadihajorol a celpont pofajaba jutattni, meglepo pontossaggal. Ez a muzeum is ingyenes volt (I R sziv london). Kicsit elidoztem a muzeum kozponti tereben, ahhol mindenfele hadigep volt kiallitva, de annyira nem voltak izgalmasak. Viszont kiszurtam, hogy van itt egy Holocaust kiallitas (not recommended for children under age of 14, nesze neked Sarkozy), amit meg sehol sem lattam (pedig pl. a new yorkit pont akkor nyitottak meg, amikor eloszor voltam ott). Tobb oran toltottem a kiallitas rengeteg termeben. Megdobbento es elszomorito volt, nagy hatassal volt ram. A kiallitas a kor kovetelmenyeinek megfeleloen sokfele median keresztul sokkolta az embert. Volt ahhol a tablok mellett Hitler uszito szovegei mentek a mikrofonbol. volt  TVs dokumentum film, visszatero szereplokkel (tulelokkel), volt makett es sok-sok kiallitott targy. Nekem a legmegdobbentobb Aushwitz meretaranyos makettje volt. Itt latvanyosan szemleltettek a megerkezo emberszallitmanyok utjat a gazkamraig. Szornyen atgondolt es nemetes volt. Borzalom.

A Holocaust kiallitas utan levezeteskepp meg atfutottam egy Special Forces kiallitason, de a sokkolo elmeny utan nem igazan talaltam a helyem mar a kiallitasban, igy inkabb el is indultam kifele. Megint kezdetet vette a hossu kajalohely kereso maszkalas. Azert fura, hogy valahogy nem talaltam olyan helyett, amit szivesen kiprobaltam volna. Kesobb a repuloter fele vezeto uton haladtunk at olyan arab es hassid zsido negyedeken, ahhol viszont minden haztombben volt vagy 3 olyan etkezde, ahhova szivesen betertem volna. Sajnos a belvarosban nincsenek igazan izgalmas helyek (vagy jol elbujtak elolem).

Este Zsuhoz voltam hivatalos vacsira. A multkori londoni utam alatt ismertem meg (ujra!), es azota sokat dumaltunk skypeon. Valahogy eleg hamar kialakult egy mely szimpatia, ami aztan, bar teljesen virtualisan kicsit tul is lepte a baratsag korlatait. Igy aztan mindketten nagyon vartuk, hogy vegre eloben is kiprobalhassuk, hogy letezik-e tenyleg az a vonzalom. Hat letezett… Furak ezek a virtualis kapcsolatok, egyreszt egy csomo mindent megtudsz a masikrol, masreszt viszont konnyu teves infokat is kapni. Sajnos velunk is valami ilyesmi tortent. Oriasi, megallithatatlan testi vonzalom volt/van, de valahogy nem tudtunk egy hullamhosszra kerultni, hiaba az orakat kitolto tarsalgasok a skypeon. Persze en oreg vagyok es cinikus, igy nem tudtam annyira lelkesedni, meg feltem is egy ujabb csalodastol es lehet ez is megmergezte a dolgokat. Szerencsere az utolso nap aztan sikerult mindent tisztazni, mindkettonk sziverol nagy ko esett le es valahogy felszabadult a kapcsolatunk. Nincs semmi, de megis van valami. Ez teny es majd talan egyszer kiderul, hogy mit tudunk ezzel kezdeni.

A negyedik nap kicsit lassan indult, kettokor futottam ossze Zsuval a Marble Archnal aztan Diussal a National Galleryben, ahhol vegre megneztuk a regota halogatott Picassot. Sose vettem meg audio commentaryt egy kiallitashoz, de azt hiszem mostantol fogok. Az okos kis gep amellett, hogy nyomta a kulonbozo kuratorok es muertok elemzeseit az adott kepekrol, meg referecia muveket is mutogatott, szerintem siman megerte a 3 es fel fontot. A kiallitas utan tok jot dumcsiztunk Diaval a muzeum kavezojaban egy jo capucchino es raspberry cake mellett :) A kiallitas utan meg setaltunk egy nagyon Zsuval a Hyde parkban, ahhol a jo idonek koszonhetoen oriasi tomegek voltak. Van hangulata az angol parkoknak, ezt meg kell hagyni! 7-kor elvaltunk es en huztam haza felkeszulni az esti bulira. De sajnos ez nem jott ossze. Fukiek az elozo nap, amig en Zsunal vacsoraztam, jol bepialtak, aztan valahogy a Fabricben landoltak, jol kiutve magukat.Tok faradtak voltak es penzuket is elvertek. Raadasul a metro tobb vonalat is reszleges lezarasok szabdaltak fel annyira, hogy kb 2 ora lett volna eljutni a helyszinre. Igy aztan ugy dontottunk, hogy a faraszto nap utan egy jo kis geekelest kovetoen eltesszuk magunkat holnapra.

Egy oriasi 11 oras alvas utan, mar itt is volt a del es Zsu. Elhozta a vacsira vasarolt francia bort. Megragadtunk par talpas poharat es felsetaltunk a Primrose Hillre egy kis piknikezesre. Itt tortent meg a nagy beszelgetes, amirol mar irtam. A bor elfogyott, finom volt (ami nem meglepo egy 14 fontos bortol) es eros, ami a tuzo nappal kombinalva elegge felhevitett mindkettonket ……

A hazaut erdekesre sikerult. Eloszor is kicsit megfeledkeztem az idorol es kesve indultunk el a Primroserol a Victoria fele. Aztan kis maszkalas utan sikerult csak megtalalni a repteri transzferemet, majd a sofor kb masfel orat benazott (szerintem eleteben eloszor vezett mikrobuszt a luton fele es meg a gps hasznalatahoz is hulye volt). A Lutonnal kapcsolatban mar nem voltak illuzioim, de most kaptam rendesen. Eloszor a check-ines lady szorakozott velem, hogy a 11,4 kilos csomag miatt, aztan meg a security checknel kaptam a kovetkezo pofont. A rontgen jelzett valamit, igy aztan a bunko biztonsagis vagy 15 percig turkalta a csomagjaim, mig vegul diadalittasan felmutatta a svajci bicskam, hogy “ez mi?”. Hat majdnem azt mondtam neki, hogy bazmeg, de sikerult megoriznem a hidegverem es csak annyit nyogtem neki, hogy tartsd meg. Ezek utan, kelloen depressziv hangulatban elkezdtem a Kameleon cimu magyar filmet a repter varotermeben. A film remek, talan az utobbi idok legjobb magyar sikerfilme, de cseppet sem vidam, igy a hangulatomat tovabb sulyesztette :) Aztan a repcsin meg radobtam a hangulatom fokozasara a Wendy and Lucy cimu amcsi muveszfilmet. Hat ez se volt valami vidam 😀 Na mindegy, vegulis jo kis ut volt ez, jo volt hazaterni. Az erkelyen finom petonia illat fogadott es meg orakig chateltem es elveztem a kerevetem kenyelmet budapesti otthonomban…


May 25th, 2009 at 07:47pm


7 Comments Add your own

  • 1. Dijus  |  May 26th, 2009 at 00:30

    Jo volt hogy itt voltal! Gyere maskor is!

    Btw. mivel csinaltad a kepeket? a kis kompaktoddal?

  • 2. SiRE  |  May 26th, 2009 at 07:36

    uhum

  • 3. lacafej  |  June 4th, 2009 at 15:07

    yo, bro’ welcome home..!
    Amikor olvasom az írásaidat, eszembe jut, hogy kurva jó lenne fogni 1-2-9 sört és beszélgetni egy nagyot..nem tudom miért, de most is ez az érzés fogott el.
    Weblog psychology. Valszeg.
    Ja, amúgy egyszer csinálhatnánk egy olyat, hogy végigzúznánk a városon a fotóapparátokkal.

  • 4. SiRE  |  June 4th, 2009 at 15:50

    Come on, boxos! Sorozesre szinte barmikor kaphato vagyok.

    Fotoday is siman!

  • 5. lacafej  |  June 5th, 2009 at 14:13

    Zsírlézer! Kigondolok egy útitervet. Sörlelőhelyekkel. :)

  • 6. SiRE  |  June 5th, 2009 at 15:20

    Zsirlezer… ez valami kozmetikai dolog? vizualis tipus vagyok, azonnal megjelent a szemem elott egy tonnas holgy, akit lezerrel faragnak karcsura….

  • 7. lacafej  |  August 3rd, 2009 at 09:31

    Vazze:)

    Getsz, zsírlézerrel faragok belőled katonát, ha nem írsz posztot a LAN-ról !!!

    És mi az, hogy május 3-án posztoltál utoljára, he?

    Még a végén kitagadunk a blog scene-ből ! 😀

Leave a Comment

Required

Required, hidden

 

Trackback this post  |  Subscribe to the comments via RSS Feed


Calendar

December 2017
M T W T F S S
« Aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Most Recent Posts